1. rész

Sziasztok. :D Megjött az első rész. Ez is kevés lett, de valahogy ennyire futotta, azért remélem ez is tetszeni fog.. :D 

Kérek szépen kommenteket, ha tetszik, ha nem.:P Mindent elfogadok. xD

Jó olvasást. :D

DalmaRoxy~

OLDALT VAN EGY SZAVAZÁS, KÉRLEK, SZAVAZZATOK. 

************************************************************************

Gondolatok tömkelege járta át a fejemet. Választanom kellett a barátság, és a bosszú felett. De ha a bosszú úrrá lesz rajtunk, minden értelmetlen lesz. Úgy döntöttem, stratégiát váltok, és meglátogatom régi kedves barátomat. Stefan Salvatoret.

   Az utcán sétálgatva végig gondoltam eddigi életem. Vámpír vagyok, de én nem úgy           

   gondolkozok, mint a többiek. Igenis, minden vámpírban megvan az emberség. A hátránya           

    inkább csak a gyengeség, a vér iránt. Persze drága Katherine nővérem nem így gondolja.

A múlt, az emlékek keservesebbek, mint a jövő.
A Salvatore házhoz érve kissé megijedtem. Az ajtó nyitva volt, én pedig halkan besétáltam. Azt hittem senki nincs otthon, de tévedtem. A drága Elena Gilbert sétált le a lépcsőn, és engem bámult.

- Te meg ki vagy? - szólalt meg ártatlan hangon, és kíváncsian állt meg előttem.
- Hayley. Hayley Petrova. Te meg gondolom a kis Elena. Stefan, merre van? - érdeklődve néztem körül.
- Nem tudom, elment. - felelte rémülten.

- Ne rinyálj, nem harapok. Tudom, mi lettél. Vámpír. De.. - körbejártam, közben jól végigmértem. - még így sem vagy Katherine. Túl szerény és ártatlan vagy.
- Nem, nem is akarok olyan lenni, mint ő. - felelte felháborodott hangon, majd az ajtóhoz sétált. - Most kérlek, menj el, elmondom Stefannak, hogy kerested.
- Te jó ég! - hangosan felnevettem, és a kanapéhoz sétálva leültem. - Régebb óta ismerem, mint Katherine. Nem küldhetsz el. Amúgy meg neked jöttem segíteni. Ne bánjam meg.
- Nekem? - lepődött meg.

    Válaszra már nem jutott időm, mert Stefan toppant be. Nagy öleléssel fogadta a Gilbert   

    lányt.
   - Stefan.. - mondta halkan a hasonmás. - várnak.
   - Szia. - ekkor felálltam, ő pedig tágra nyílt szemekkel nézett.
   - Hayley? - nagy mosoly került az arcára.

- Csak a képzeleted játszik. Persze, hogy én. - örömömben felnevettem, majd szorosan megöleltük egymást.
- Akkor hagylak is titeket. - vonult el Elena.
- Hasonmás? Pont ő? Tudod, akkor már inkább Rebekah, pedig utálom. - forgattam meg a szemeimet,

Stefan pedig nevetett.
- Elena nem Katherine. Ő rendes lány.
- Rendes, egyem meg, de éédes. Feleségül nem veszed? Hülye. Tudom, mi történt, segíteni jöttem.
- Honnan tudtad? - tudakolta.
- Egy ideje itt lakom, tudok mindent, Stefan. Hol a másik hülye?

Körbe-körbe kezdett sétálni.
- Szereted még? - kérdezte, már elkomolyodva.
- Nem, nem. Sőt. Egész mostanáig ellene terveztem a bosszúm. - belenéztem Stefan szemébe, és dühhel a szívemben folytattam. - Gyűlölöm, Damon Salvatoret.