3. rész

Sziasztok. :DDD.
Megjött az új rész.:$ Próbáltam kicsit izgalmasra, bár nem tudom mennyire sikerült.. xdddddd.
Ebben a részben fény derül a titokra. :D
Új kinézete lett egy kicsit, és új fejléc. :D Hogy tetszik? ;)).
+ A rész legalján, vannak pár ilyen kis cimkék 'Jó, nagyon jó, hülyeség, rossz'. Amelyiket gondolod a részről, arra KATT! ;) többet nem is kell hozzá csinálnod. :D
És.. Páran panaszkodtatok, hogy nem találjátok a kommentelést. Ha rámentek a címre '3.rész', és legörgettek ott alul tudtok. ;)).
Ja, és akit érdekel, likeeeeee az oldalt. ;) Itt kérdezhettek, és kaptok új infót. ;)))

http://www.facebook.com/pages/K%C3%ADs%C3%A9rt-a-m%C3%BAlt-/391658570887903

DalmaRoxy #

*******************************************************************************

Damon rezzenéstelen arccal nézett rám. Egy ideig így ment, aztán közelebb lépett hozzám, átkarolta a derekamat, és egyszerűen olyan erősen fogott magához, hogy képtelen voltam kiszabadulni. Ha nagyon akartam volna, sikerül. De jó volt érezni, olyan közelről, és ettől megijedtem.
- Mi a baj? Miért teszed ezt? - nézett mélyen a szemeimbe. - Régen úgy szerettél.
- Megfogtad a lényeget. Régen. Mostmár legszebb álmaim egyike, hogy a földön rohadsz, egy gyönyörű karóval a szívedben. - dühödtem fel.
- Miért? Mi változott? - még erősebben szorított.
- Az, hogy egy mocskos szemétláda voltál, vagy, és amíg te létezel, jobb, ha menekülnek a nők. - kiáltottam hangosan, majd elővettem az alpári stílusom, és szembe köptem. 
Ekkor el is engedett, én pedig gyorsan el is suhantam. 
Stefan szobájában kötöttem ki, ő pont a naplóját írta, és mikor meglátott, rögtön felállt. 
- Te sírsz? - kérdezte meglepetten.
Nem szóltam egy szót se, odarohantam hozzá, és szorosan megöleltem.
Magához szorított, én pedig csak sírtam.
Vagy 10 percbe telt, mire teljesen megnyugodtam.
Leültetett egy székre, és legugolt velem szembe.
- Ez egy tetü. - szipogtam.
- Még a múlton rágódsz? - simogatta meg Stef az arcom.
- Fáj. Még mindig. - dünnyögtem az orrom alatt.
- A múlt, elmúlt. 
- Mert neked nem maradt ott semmid. De nekem igen, a törött szívem. - válaszoltam hadarva.
- Nekem is volt egy nagy szerelmem. - bólogatott, én pedig ránéztem.
- Ki? - kíváncsiskodtam.
Válaszul megsimogatta az arcomat, és olyat tett, amit soha. Megcsókolt.
Nem tudtam mit tegyek, de tetszett, így persze viszonoztam. Ekkor Damon toppant be a szobába. 
- A ribanc. - nevetett. - Stefan, Elena tudja, hogy amíg ő szenved az új 'hatalmával', a pasija az exemet csókolgatja? 
Tudtam mit akar, és azt is, hogy hogy kell elhallgattatni. Elé sétáltam, és közel hajoltam hozzá, hogy a fülébe tudjam súgni.
- Holnap estére készíts még egy helyet az ágyadba.
Mindketten értetlenül néztek, én pedig szépen hazamentem. 
Másnap beiratkoztam az iskolába, egy barátnőmmel együtt. 
Épp a szekrényemnél álltam, mikor megjelent Elena.
- Te?! - lepődött meg.
- Én?! - kerekedtek el a szemeim, majd az ajtóhoz sétáltam.
- Alig van kis idő a suliból, de te még ide is idepofátlankodsz?! - háborgott.
- Elena, mindenki minket néz. - néztem rá. - A vadságot is megjelenik szépen lassan. Amúgy illedelmes vagy az újakkal. Ő itt Kara Dawn. - mutattam a barátnőmre.
- Szia. És sajnálom, hogy látnod kellett. - beszélt Karahoz. - Csak..
- Csak Hayley beindult. - bólogatott mosolyogva, és Elena is mosolygott. 
- Ti hasonlítotok. Sajnos? - mondtam, majd elhúztam Karat. 
Az első óránkon Elena folyton minket nézett, és zavarta, hogy ott vagyunk. Folyton a képébe mosolyogtam. Viszont aki még zavarodott volt, az Stefan. Tegnap óta nem beszéltünk, és nem értem, mi volt az a csók. 
Talán jobb, ha nem is tudom. Amiről nem tudunk, az nem fáj, nem de? Ezek után elmentünk Karaval egy kávézóba. 
Nagy szerencsémre Elena is ott volt. De ahogy meglátott, rögtön kiment. Mi odaálltunk az ablakhoz, ő pedig beszállt az autójába. 
- Mutass neki valamit. - mosolyogtam. 
- Micsoda? - nézett rám ijedtem Kara.
- Csináld, boszikám.
Nagy levegőt vett, és valamit motyogott. Elena kocsija kigyulladt, de Kara leállt. 
Nem megölni akartam, csak megmutattam, milyen lehetek. 
Épp indultam az ajtóhoz, amikor megjelent Stefan. Előttem állt, és nézett rám a hatalmas szemeivel. 
- Séta? - szólalt meg, én pedig bólintottam.
Sétáltunk egymás mellett némán, majd én szólaltam meg.
- Nem megpörkölni akartam a csajod, csak dicsekedni. 
Elmosolyodott, majd leült egy padra, én meg mellé.
- Mi volt az a tegnapi? - kérdeztem, de nem mertem rá nézni.
- Egy olyan dolog, amit régóta akarok, de nem lehetett. Most se lehetett volna, de megtörtént, ez van. - nézte a földet. - Kemény csaj vagy. Tényleg szembeköpted? Fúj. - nevetett. 
- Simán. - nevettem én is. 
Ránéztem, nyomtam az arcára egy puszit, és elmentem a Salvatore házba. 
Bementem Damon szobájába, és nem volt ott.
Leszedtem magamról a pólót, ekkor belépett.
A zuhanyzóból jött, és póló rajta sem volt. Jól végigmért, én pedig mosolyogtam.
- Nem változtál. Maximum a hajad nem ódivatú. - mondtam, majd elég ribancosan megráztam magam, és elé sétáltam. 
Vadul megcsókolt, és az ágyra lökött. Rám mászott, és a szemembe nézett.
Miért utálsz? Mire jó ez?  - rázta meg a fejét.
- Tudni akarod? - nyomtam egy apró csókot a szájára, ő pedig bólintott. - Katherine és Stefan együtt voltak, ahogy mi is. Mégis más történt. Szerettelek, te viszont megcsaltál, nem is egyszer, a saját nővéremmel.